Az EU PPWR szabályozásának hatályba lépése: az iparág ökológiai felépítésének átformázása és a körmenetű gazdaság új korszakának megkezdése

2024. december 19-én a Európai Parlament és a Tanács hivatalosan elfogadta a Csomagolásról és a Csomagolási Hulladékról szóló rendeletet (EU) 2025/40 (eredetibb megnevezés: "PPWR"). Hivatalos közzétételét követően, január 22-én, a rendelet hatályba lépett 2025. február 11-én, amely jelentős normatív frissítést jelent az EU csomagolási szektorában. A „teljes értéklánc zöld átalakulása” körül épülő új rendelet nemcsak teljesen tilalmat vezet be a PFAS anyagok használatára élelmiszerrel kapcsolatos anyagokban, hanem világos és szigorú átmeneti követelményeket is meghatároz a visszanyeréses tartalomra vonatkozóan a csomagolási anyagokban és az ipari fejlesztési útvonalakon, amely a globális csomagolási ipart ösztönzi gyorsabban haladni a körbiztosági gazdaság felé.

I. Kulcsfontosságú vívmányok és fő feladatok (eddig 2040-ig)

A csomagolási hulladék kezelésére összpontosítva a PPWR fontos vívmányokat határoz meg 2025–2040 között, amelyek egy „zöld térképet” alkotnak az EU tagállamok és iparágak számára:

2025-ös év végi célok: A tagállamoknak 65%-os újrahasznosítási arányt kell elérni a csomagzati hulladékok esetén (súly szerint), anyagtípus-specifikus célokkal – 25%-os fa, 50%-os alumínium/plasztik, 70%-os vasból készült anyagok/szemüveg, valamint 75%-os papír és karton – egy differenciált újrahasznosítási rendszer létrehozására. Egyidejűleg a tagállamoknak elküldeniük kell a „negatív anyaglistát” az Európai Bizottságnak és az Európai Kémiai Ügynökségnek a csomagzatok újrafelhasználását és újrahasznosítását akadályozó kémiai anyagok azonosítására. Továbbá, a tagállamok túlnyúlhatnak a 2018-as alapértelmezett kiindulási év felett, és önállóan választhatnak egy realisztikusabb statisztikai referencia-pontot a „fejenkénti csomagzati hulladék-csökkentésre”, hogy rugalmasan igazítsák a hulladékcsökkentési célokat.

II. Fenntartható Csomagzati Technológiai és Kezelési Igények

A PPWR életciklus-alapú zöld szabványokat vezet be a csökkentés, újrahasznosítás és újrafelhasználás területén az ipari szabályok átalakításához:

Lépésenkénti Csökkentési Célok: A „lépésről lépésre történő csökkentés” elv fogja meghatározni az ipar csökkenését, a csomagolási használat 5%-kal csökkenni fog 2030-ig, 10%-kal 2035-ig és 15%-kal 2040-ig, amely vállalatokat kényszeríti meg az eredeti tervezés optimalizálására és a túlzott csomagolás megszüntetésére.

Kiújítathatósági kötelezettségek: Kivéve a speciális anyagokat, mint például a könnyű fa- és zsemleanyagot, minden csomagolásnak ki kell felelnie a kiújítathatósági szabványoknak 2030-ig, egy A–C értékelési rendszerrel (A: 95%, B: 80%, C: 70% kiújítható anyag). A 70%-nál kevesebb kiújítathatóságú csomagolások kijárulnak a piacról, ami a tervezést irányítja az „egyszerű kiújítás és magas körbeforgalmazás” felé.

Dupla értékelés a plasztikcsomagolásokra vonatkozóan: A kiúszási arányok és a kiúszott anyag tartalomát párhuzamosan nyomon követik. A plasztikcsomagolás kiúszása 2025-ig el kell érje a 50%-ot, és 2030-ig 55%-ra nő. A kiúszott anyag célkitűzései "esetre szabottak" – 65% egyhasznosítós üdítőüvegek esetén, 50% PET érintkező csomagolásoknál, és 65% más plasztikcsomagolásoknál 2040-ig – amivel átformálják a plasztik-ipar értéklánçát.

Frissített Itallap Üzemanyag Kiúsztatás: 2029-ig a 90%-os különkiúsztatásra van szükség ≤3 literes egyhasznosítós plasztik/metal itallapokra visszatérítési rendszerek vagy ekvivalens modelleken keresztül, amely növeli a végéletű kiúszási hatékonyságot, és bezárja a ciklusokat fogyasztótól a kiúsztatásig.

Átláthatósági Kötelezettségek: A csomagolásoknak világosan meg kell jelölniük anyagösszetét és a kiúszott anyag tartalmát, hogy felőrlődjék a fogyasztókat a hulladék szétválasztásához és zöld választásokhoz, miközben létrehozunk egy információ-láncot a „gyártás-fogyasztás-kiúsztatás” területén.

Korlátozások egy alkalomra használandó szemétekkel kapcsolatban: A "kis csomag szemét" elleni összpontosított fellépés korlátozza a 1,5 kg-nál kisebb gyümölcs- és zöldségelőzeteket és az egy alkalomra használandó plastikcsomagolást hotellekben és élelmiszer-szolgáltatásokban, csökkentve a nagyhasználatú forgatókönyvekbeli plasztikszemétet.

Újrafelhasznítási kötelezettségek: 2030-ig be kell állítani a kötelező újrafelhasznítási célokat: 40%-ra a szállítási/eladási csomagolás területén és 10%-ra a vegyes csomagolások esetén. Az étel-szállító vállalkozásoknak „hordozható tárléc lehetőséget” kell ajánlaniuk, ami áttérésre vezet az „egyszer használatra szánt” modellről az „újrafelhasznításra épülő” modellre.

III. Szabályozási hatás és ipari átalakulás irányai

A „köriformis gazdasági átmenet” alapvető logikájával a PPWR újra alakítja a globális csomagolási iparág-ökoszisztémát a „szabvány-kijárattartás + piaci iránymutatás” két motorján keresztül:

Az EU-ban: Gyorsítja az elavult termelési kapacitás megszüntetését, és arra készteti a csomagolási vállalatokat, hogy zöld tervezési megközelítésre, magas értékű újrahasznosításra és köriformis felhasználásra térjenek, miközben fejlesztik ki egy csoportot teljes láncú fenntartható csomagolási szolgáltatókból.

A Globális Piacon: A kötelező szabványok egy „zöld hullámhatást” fognak kiváltani. Azt igénylik, hogy az EU-ba exportált csomagolási termékek teljes mértékben megfeleljenek az új szabályozásoknak, amely a beszállítói lánc fejlesztését kényszeríti és gyorsítja a biobázisú anyagok és okos újrahasznosítási technológiák ilyen zöld innovációinak komercesztizálását.

Hosszú távon a PPWR nemcsak az EU „megoldása” a csomagdékgöngyösítési válságra, hanem egy „katalizátor” is a globális csomagipar áttöréséhez a körbiztosítási gazdaság felé. Csak zöld tervezés elfogadásával, körbiztosítási rendszerek létrehozásával és innovatív technológiák fejlesztésével tudnak áttörni a vállalkozások ebben az „ökológiai átformálási harcban”, és közösen írhatnak egy új fejezetet a csomagipar fenntartható fejlődésében.